Digitális fordulat a műhelyben – A jövő már tanulható

Sorozatunk első részében olyan szakembereket szólaltatunk meg, akik hitelesen mutatják be, merre tart a hazai szakképzés, és milyen válaszokat ad a 21. század kihívásaira. Célunk, hogy inspirációt adjunk pedagógusoknak, döntéshozóknak és diákoknak egyaránt – mert a jövőt együtt formáljuk. 

Digitális fordulat a műhelyben – A jövő már tanulható

Hogyan lesz a LEGO robotból karrierindító élmény? Mi kell ahhoz, hogy a CNC-gép ne csak zajos technika, hanem kreatív kihívás legyen a diákok szemében? Tar József digitális oktatási szakértő szerint a műhelyekben már rég elindult a csendes forradalom: a digitális eszközök nemcsak a szakmai oktatás módszereit alakítják át, hanem a diákok hozzáállását is a tanuláshoz – és önmagukhoz. A szakképzés jövője nem a távoli holnapban, hanem a jelen műhelyeiben formálódik, ahol a pedagógusok bátorsága, a technológia lehetőségei és a diákok kíváncsisága találkozik. A sorozat nyitóinterjújában arról beszélgetünk, miért nem „csak kütyü” egy digitális eszköz, hogyan lehet motiválni a kevésbé technikai beállítottságú tanulókat is, és miért a hibázás a fejlődés egyik legfontosabb lépése.

1. Melyik technológiai újítás volt szerinted az, ami először igazán megmozgatta a szakképzés világát, és miért éppen az?

A szakképzés világában az első igazán áttörő technológiai újításnak a programozható robotikai készletek, különösen a LEGO Mindstorms és az Arduino platformok megjelenését tartom. Ezek az eszközök nemcsak a tanórán kívüli szakkörökön, hanem a tanítási órákon is lehetőséget adtak arra, hogy a diákok saját kezűleg építsenek, programozzanak, és valós idejű visszacsatolást kapjanak munkájuk eredményéről. Az akkor még LEGO alapú FLL (First Lego League) és WRO (World Robot Olympiad) versenyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a diákok érdeklődése megnőjön a műszaki pályák iránt, hiszen ezek a versenyek élményalapú tanulást, csapatmunkát és kreatív problémamegoldást kínáltak. Azon tanulók nagy része, akik belekóstoltak ebbe a versenyzésbe, a későbbi években is ott voltak. Így Covid előtt folyamatosan emelkedett a résztvevők száma.

Ugyanakkor a robotika mellett az ipari automatizálás (pl. PLC-k, CNC gépek) és a digitális tervezőprogramok is egyre inkább beépültek a szakmai képzésekbe, így a technológiai fejlődés több szálon indította be a változásokat.

Most talán a drónok megjelenése is adhat új impulzusokat, amihez a legutóbbi tanévben a szakképzés az oktatók felkészítésével is lendületet adott.

2. Szerinted mitől lesz valóban pedagógiailag értékes egy digitális eszköz használata a műhelyben? Hogyan lehet elkerülni, hogy csak divatos kütyü maradjon, ami mögött nincs valódi tartalom?

Egy digitális eszköz akkor válik valóban pedagógiailag értékessé, ha nem öncélúan, hanem a tanulási folyamat szerves részeként alkalmazzuk. Fontos, hogy az eszköz használata illeszkedjen a tananyaghoz, a szakmai kimeneti követelményekhez és a diákok előzetes tudásához. Ha csak divatos kütyüként jelenik meg, könnyen elveszítheti motiváló erejét, és nem hoz valódi fejlődést. A kulcs az, hogy a digitális eszköz segítse a tanulók aktív részvételét, gyakorlati tapasztalatszerzését, és támogassa a problémamegoldó gondolkodás fejlesztését. Érdemes a tananyagot és a vizsgakövetelményeket is ehhez igazítani, hogy az eszközhasználat ne önmagáért, hanem a szakmai kompetenciák fejlesztéséért történjen.

3. Van olyan digitális megoldás (pl. CNC vezérlés, 3D nyomtatás, digitális rajzprogram), amit ma már szinte elképzelhetetlen lenne kihagyni a szakmai oktatásból?

A mai szakképzésben már elképzelhetetlen, hogy bizonyos digitális technológiák kimaradjanak az oktatásból. A CNC vezérlés például alapelvárás a gépészet, a fémipar, a faipar vagy akár az elektronika területén, hiszen a tanulóknak nemcsak a gépek kezelését, hanem azok programozását is el kell sajátítaniuk, hogy megfeleljenek a modern gyártási folyamatok követelményeinek. A 3D nyomtatás szintén nélkülözhetetlenné vált, mivel a prototípusgyártás, a modellkészítés vagy akár a kisebb szériás gyártás során a tanulók a tervezéstől a kivitelezésig végigkövethetik a teljes folyamatot. Ugyanilyen fontosak a digitális rajzprogramok, vagyis a CAD szoftverek, amelyek nélkül a tanulók nem tudnák elsajátítani a tervezés, dokumentáció és vizualizáció alapjait, hiszen az iparban már mindenhol digitális tervekkel dolgoznak. Az ipari automatizálás területén pedig a PLC programozás ismerete elengedhetetlen, mivel ezek a vezérlők működtetik a modern gyártósorokat és gépeket.

Ezek a technológiák nemcsak a szakmai készségek fejlesztését szolgálják, hanem jelentősen hozzájárulnak a tanulók digitális kompetenciáinak erősítéséhez, így a munkaerőpiacon is versenyképesebbé válnak.

4. A tanulók szempontjából mennyire motiválóak ezek az új eszközök? Könnyebb velük "megfogni" a gyakorlatot, vagy inkább csak plusz kihívást jelentenek?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az új digitális eszközök jelentősen növelhetik a tanulók motivációját. Ezek az eszközök kézzelfoghatóvá teszik az elméleti ismereteket, hiszen a diákok a gyakorlatban is kipróbálhatják, amit tanultak, például egy CAD-tervből 3D nyomtatott alkatrészt készítenek, vagy saját maguk programoznak CNC gépet. A digitális technológiák azonnali visszacsatolást adnak, így a tanulók gyorsan láthatják munkájuk eredményét, és lehetőségük van a hibák kijavítására is. Ezek az eszközök emellett teret adnak a kreativitásnak és a problémamegoldó gondolkodásnak, ami különösen motiváló lehet a diákok számára.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a technológiai újdonságok bevezetése kihívást is jelenthet, főleg azoknak a tanulóknak, akik kevésbé jártasak a digitális világban. Éppen ezért fontos, hogy a pedagógusok differenciált támogatást és fokozatos bevezetést biztosítsanak, hiszen a sikerélmény általában gyorsan jelentkezik, ami tovább növeli a tanulók lelkesedését.

5. Milyen kihívásokat látsz az oktatók oldaláról, amikor digitális technológiák használatára kerül sor az oktatásban? Mennyire nehezíti a helyzetet az MI térnyerése?

Az oktatók számára a digitális technológiák bevezetése többféle kihívást jelent. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy az új eszközök és szoftverek nagyon gyorsan fejlődnek, ezért az oktatóknak folyamatosan képezniük kell magukat, hogy lépést tudjanak tartani a technológiai újdonságokkal. Komoly feladatot jelent az is, hogy a digitális eszközöket be kell építeni a tananyagba, és a vizsgakövetelményekhez is igazítani kell azokat, ami plusz terhet ró a tanárokra.

Az utóbbi időben a mesterséges intelligencia térnyerése is új kihívásokat hozott, különösen a beadandók elkészítése és értékelése terén. Egyre nehezebb megállapítani, hogy a tanuló saját maga készítette-e el a munkát, vagy MI-t használt hozzá. Visszautalnék az interjú egy korábbi gondolatára: ha az új digitális eszközök bevezetését a korábbi feladatainkhoz próbálnánk illeszteni, akkor véleményem szerint ez egyrészt nem fog sikerülni, másrészt hiába az új technológia, nem tudunk előre lépni. 

Ezt a problémát úgy lehet kezelni, ha a pedagógusok olyan feladatokat adnak, amelyekhez személyes tapasztalat, gyakorlati munka vagy helyszíni prezentáció is kapcsolódik, illetve több lépcsős értékelési rendszert alkalmaznak. Az értékelés több lépcsőben valósul meg: először a tanuló önértékelést készít a portfóliója alapján, majd ezt követően a gyakorlati oktató értékeli a műhelyben végzett munkáját, különös tekintettel a szakmai precizitásra és a problémamegoldó képességre. Ezután a tanuló prezentációját egy bizottság pontozza, amely során figyelembe veszik a szakmai tartalmat, a kommunikációs készségeket, valamint a feltett kérdésekre adott válaszokat is. Amennyiben vállalati partner is részt vesz a folyamatban, az ő visszajelzése szintén beépül az értékelésbe. 

Például Digitális portfólió készítése és védése: Egy informatikai vagy kreatív szakmában a tanuló digitális portfóliót készít a félév során elvégzett feladataiból (pl. programozási projektek, CAD-tervek, 3D nyomtatott modellek). A portfóliót elektronikus formában kell leadni, amelyhez a tanuló rövid magyarázatokat is csatol, bemutatva, hogy milyen szakmai döntéseket hozott, milyen nehézségeket oldott meg.

Helyszíni vizsgafeladat vállalati környezetben: A duális képzésben részt vevő tanulók számára gyakori, hogy a szakmai vizsgafeladatot egy partnercégnél kell teljesíteniük. Ilyenkor a tanuló egy valós munkahelyi problémát old meg, például egy gép karbantartását vagy egy digitális rendszer beüzemelését. A vizsgafeladatot helyszíni prezentációval zárja, ahol bemutatja a munkafolyamatot, az eredményeket és a tanultakat. Az értékelésben részt vesz a vállalati mentor, a szakmai tanár és a vizsgabizottság is, így biztosított a több szempontú, lépcsőzetes értékelés.

Ezek a példák garantálják, hogy a tanulók valódi, személyes tapasztalatot szerezzenek, a gyakorlati tudásuk mellett fejlődjön a kommunikációs és önreflexiós képességük, és az értékelés ne csak a kész termékre, hanem a teljes tanulási folyamatra is kiterjedjen.

6. Ha egy szakmai tanár most indulna el a digitális eszközhasználat útján, szerinted mivel érdemes kezdenie?

Ha egy szakmai tanár most kezdene digitális eszközöket használni, érdemes először egyszerű, könnyen elérhető digitális rajzprogramokkal vagy szimulációs szoftverekkel kezdenie, mint például a Tinkercad vagy a SketchUp, amelyekhez rengeteg online oktatóanyag is elérhető. Jó választás lehet továbbá a LEGO vagy Arduino alapú robotikai készletek használata, mert ezekkel a tanár is gyorsan sikerélményt szerezhet, és a diákok is élvezik a gyakorlati feladatokat. Ráadásul a LEGO robotok a szakképzés közismereti részében, a digitális kultúra tantárgyhoz is bevihetők. A többi közismereti tantárgynál pedig motiváló lehet online kollaboratív eszközök alkalmazása tananyag feldolgozásához, projektek megvalósításához.

Nagyon hasznos továbbá, ha a pedagógus szakmai közösségekhez csatlakozik, továbbképzéseken vesz részt, és a kollégákkal megosztja a tapasztalatait, hiszen így sokkal könnyebben boldogulhat az új technológiákkal. Ennek egyébként éppen a szakképzésben már kialakult, hatékony gyakorlata van.

Fontos, hogy a tanár először kisebb projektekkel kezdjen, majd fokozatosan haladjon az összetettebb feladatok felé, hogy mind ő, mind a diákok magabiztosan tudják használni az új eszközöket. A legfontosabb, hogy a tanár maga is bátran próbálja ki az eszközöket, és ne féljen a hibáktól, hiszen a tanulási folyamat része az önálló felfedezés és a közös tapasztalatszerzés.

A szeptemberi tanévkezdés előtt érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy minden új technológia, minden digitális eszköz és minden közösen átélt kihívás lehetőséget ad arra, hogy diákjaink valódi, életre szóló tudást szerezzenek. A mi lelkesedésünk és nyitottságunk a változásra nemcsak a szakmai fejlődés záloga, hanem inspiráció is a tanulók számára – hiszen a jövő szakembereit most formáljuk, minden egyes nap. Persze mindezt egy feltöltődést adó nyári szünetet követően.

Forrás: IKK